Reggel kisse faradtan ebredve, megkezdtuk a kicsekkolast bangalorei szallodankbol. Mivel az itt toltott 3 nap alatt az etterem teljes szemelyzetevel sikeresen osszebaratkoztunk, utazasunk napjan, gratiszba kaptuk az ebedet. Bucsuzoul meg a szalloda igazgatojaval is sikerult osszefutnunk, aki amint megtudta, hogy mi is szallodaiparban dolgozunk, asztalunknal kenyelmesen helyet foglalva, azonnal szakmazos tarsalgasba fogott velunk. Az 1 oras beszelgetes vegeredmenyekent gazdagabb lettunk 1-1 GM nevjegykartyaval, egy szallodai VIP tagsaggal es majdnem 1 orat varakoztattuk az elore megrendelt taxinkat. Vegul fajo szivvel bucsut vettunk Bangalore-tol, hogy verge talalkozzunk reg nem latott baratainkkal.
Alig 50 perces repules utan megerkeztunk Mumbaiba! Mar teljesen rutinosan, 20 perc leforgasa alatt, atjutottunk a vilag egyik legnagyobb repteren. A fotocella ajto kinyilasa utan ket dolog kovetkezett, ismet megtanultunk lelegezni az ejszakai 28 fokban, es az elso levegovetellel felkialltva, boldogan ugrottunk majdnem 1 eve nem latott barataink nyakaba. :D A meghatodottsag es hangos nevetes rengetegeben, hatalmas poenok kozott vette kezdetet a kozel 70 kilo csomaghalmaz elszallitasa a taxiig. Gondolom senki sem lepodik meg rajta, hogy az egesz repter minket bamult. A taxival szallodank fele kozeledve Ankur rogtonzott idegenvezetesbe fogott, igy meg az ejszaka folyaman megcsodalhattuk Mumbai “kiemelkedo nevezetessegeit”, mint pl. a metro allomast, a mellettunk “szaguldozo” riksat, egy epulo szallodat, amely valamely europai szallodalanc tagja lesz, es ehhez hasonlo csodakat. Olyan “gyonyoru” dolgokat lattunk, hogy a Taj Mahal “ehhez kepest semi”. :D Mondtuk is Ankurnak, hogy ilyen zsenialis varosnezesben meg sosem volt reszunk.
A szallodaba erve persze csapatostul mentunk megtekinteni a kapott szobat, ahol atadasra kerultek a Magyarorszagrol hozott, az ut soran feltve ovott ajandekok, azaz 3 uveg palinka es 1 Absinth. Volt nagy sikongatas a boldogsagtol indiai reszrol is! :) Persze azonnal le kellett csekkolni, hogy a magyarok valtoztattak-e az evezredes recepten ebben a 9 honapban, amiota nem ittak palinkat, igy mire felocsudtunk, mar nyiltak is az uvegek. 9 honap nagyon hosszu ido, tele vegelathatatlan sztorikkal. Igy meg mindig volt min rohogni, amikor 1 ora mulva felszolt a recepcio, hogy a szobat 2 embernek foglaltuk, es tisztelettel erdeklodnenek, hogy akkor most mi is a nagy hadi helyzet? Hogy ezek az indiaiak milyen szigoruak! :) Igy hat a meghivoink lassan szedelodzkodni kezdtek, de elotte meg kaptunk egy ingyenes internetet, egy Capgemini, ceges laptopot es egy Mumbai SIM kartyat (ami Pankaj korabbi szama volt), hogy olcsobban tudjunk beszelni egymassal, amig itt tartozkodunk. Idokozben – keves sikerrel – megprobaltuk felhivni csaladjainkat, ami a rossz internet kapcsolat miatt mar megint nem sikerult. Igy maradtak a megnyugtato sms-ek, ami Bettit elszomoritotta kicsit, mert nagyon szeretett volna a csaladjaval verge beszelni 2 mondatot. Ankur azonnal a segitsegere rohant, es Betti anyukajanak szamat betarcsazva sajat telefonjaba, gondolkodas nelkul hivta fel a nemzetkozi szamot, hogy Betti vidamabb legyen. Miutan mindenki beszelt mindenkivel es a fiuk is megnyugodtak, hogy epsegben megerkeztunk, magunkra hagytak minket, hogy pihenhessunk, es kipihenhessuk az ut faradalmait, hogy holnap fitten indulhassunk neki felfedezni Mumbait.
