Ket nap internetmentes idoszak utan vegre ujra online vagyunk. A laptop hianyunkra szuletett megoldasnak Ankur apukajat kiveve mindenki orult, ugyanis szegeny papa laptopjaval garazdalkodunk ujra a vilaghalon. :)

De visszaterve az "elvesztegetett" napokhoz. Hat ezeket valoban csak online sikerult elvesztegetni, ugyanis amiota megerkeztunk Mumbai porog velunk az elet! De mi mast varhatna az ember egy magyarorszagnyi meretu vilagvarostol, ahol raadasul baratok is elnek! :D

A szombati faraszto "ismerd meg Mumbait" nap utan, szerencsere a vasarnapi program torlodott, mivel a program akkora kesesben volt, hogy nem ertuk volna el a hajot az Elefant-szigetekre. Igy miutan a ringatozos napot attettek keddre, kaptunk egy szabadnapot. Na tobb sem kellett baratainknak! Bepakolva minket Zubin kocsijaba, folytatodott az elozo napi hahotazos kortura. A varosba erve egy isteni ebed utan - amit sikerult elfogyasztanunk egy zajos, egyetemistakkal zsufolt gyorsetkezdeben - bevetettuk magunkat a belvaros egyik bazarjaba. Amig Betti a tomegiszonyat probalta lekuzdeni Zubin es Pankaj tamogatasaval, addig Aniko kacagva tanulta az alkudozas muveszetet Ankurtol es ismet gazdagabb lett nehany szuvenirrel es cipovel. :) Miutan meghivoink meguntak a vegelathatatlan ciposorok es ruhatarak kavalkadjat (kb. 1 oraig birtak a bevasarlo turat!), ugy dontottek ezt muszaj lesz kipihenni, igy csapatostol visszaterve a szallodaba mind az oten bevetettuk magunkat a szobankba, ahol az indiai MTV hatterkiseretevel oriasi poenok es sztorizasok vettek kezdetuket! A vegen mar attol tartottunk, hogy a recepcio fel fog szolni, mert meg ott is hallani a nevetest. De szerencsere rendkivul belatoak voltak velunk, de lehet, hogy csak nem olvadtak fel abbol a dobbenetbol, amit a bevonulasunkkal okoztunk. Ebben a konzervativ hagyomanyokkal rendelkezo orszagban valoszinuleg nem jellemzo, hogy 2 lany 3 fiu tarsasagaban, felszabadultan nevetgelve vonul fel a szallodai szobajaba. Meg is beszeltuk, hogy barmit felvehetunk, barmelyik nemzeti nyelven folyekonyan beszelhetunk, viselhetunk barna kontaktlencset, feketere festett hajjal, agyonszolariumozva, rolunk akkor is messzirol le fog rini, hogy europaiak vagyunk. Ebben barataink melysegesen egyetertettek velunk. :)

A sziesztat megunva a sracok egy rendkivuli otlettel alltak elo. Ha kepesek vagyunk konzervativan feloltozkodni a magyar partiruhakhoz kepest, akkor elvisznek minket egy indiai diszkoba. Huhu!!! Egybol kiborultak a borondok, es oriasi divatshow vette kezdetet, persze ismet nagy rohogesek kozepette. Hat, abban biztosak vagyunk, hogy indiai fiaink nem surun tolthetik ket ilyen orult tyukkal a hetvegejuket. :D Kozel 1 oras keszulodes utan, amit a ferfinep mar kezdett nagyon unni, vegre indulasra keszen alltunk. Egeszen addig nem ertettuk a rohanas okat, amig ki nem derult, hogy este 9 mar igencsak parti idoszak Indiaban, mivel hajnali 1-nel tovabb ritkan maradnak ki. Teljesen ledobbentunk. Nalunk meg csak akkor kezdodik igazan az elet! De - mint oly sok mas dolgot - ezt is elfogadva, belevetettuk magunkat az indiai "ejszakaba". Nos, a diszko nekunk inkabb hatott egy 100 fos barnak, ahol van tancparkett is es alig lezeng ott 20 ember. Igaz, vasarnap leven, lehet, hogy nem a legnagyobb partiforgatagot kaptuk el. Mindenesetre a zene europai, a rum isteni, hely pedig (a tomeg hianyaban) volt boven, igy mi aztan nyakunkba kapva a "csadorunkat" (a fiuk altal megszavazott ruhak inkabb ehhez hasonlitottak a mi partyruha olvasatunkban) felszabadult bulizasba kezdtunk. Az elso meglepetes utan meghivoink nevetve csatlakoztak hozzank, nem kis meglepetest okozva ezzel a helyen dolgozo alkalmazottaknak es uldogelo embereknek. Vicces buli volt ez szamunkra, de nagyon elveztuk. :) Isten tudja mikor kerultunk agyba, de biztos nem lehetett tul keso, mert masnap 10-kor mar frissen pattantunk ki az agybol, hogy folytatodjon a nagy kaland.

A gyors reggeli utan Ankur jelent meg mosolyogva a szalloda recepciojan, hogy kulonleges meglepetest tartogat szamunkra. Igy hat megint taxiba ultunk, hogy megnezzuk a Capgemini mumbai irodajanak epuletet es Mumbai uzleti negyedeben megbuvo iszlam mecsetet es hindu templomot. Az igazi meglepetes azonban a visszaut volt, ahol - legnagyobb dobbenetunkre - varatlanul egy vasutallomason talaltuk magunkat. Eljott az ideje hogy kiprobaljuk az indiai tomegkozlekedest. :) Mar egyaltalan nem voltunk megijedve. Teljesen hozzaszoktunk az itteni kozlekedeshez, emberekhez, szagokhoz es latvanyokhoz,es ugy tunt, Mumbaiban az emberek is teljesen hozzank szoktak. Mivel ez egy rendkivul vegyes nacioju vilagvaros, nem jelentunk akkor kuriozumot az europai kinezetunkkel, mint pl. Agraban vagy Bangaloreben. Igy hat nagy izgalommal vartunk eletunk elso indiai vonatjara. Egeszen addig, amig meg nem erkezett, es az ajtoban logo emberektol csak sejteni lehetett a vonat korvonalat!!! Ankur jelezte, hogy a nok szamara kulon kocsi van fenn tartva, ahol kenyelmesen le tudunk ulni, de mi a vilag minden kincseert sem maradtunk volna magunkra egy indiai vagonban, igy hat baratunkat kovetve es minden batorsagunkat osszeszedve beszalltunk a ferfi szekcioba. Miutan "attortuk magunkat" (mindenki azonnal utat engedett nekunk) a vonatajtoban logo tomegen, ismet a meglepetes erzese kovetkezett. A lerobbant vagonban nemcsak hogy meg ulohely is volt, de tele volt oltonyos emberekkel, akik az irodai munkabol hazafele tartottak eppen. Ankur elmagyarazta, hogy az elso osztalyra vettunk jegyet, ahol csak tehetosebb emberek utaznak, es ezek a ferfiak mindannyian hasonlo munkakorben dolgoznak, mint ok, csak a varos hihetetlen forgalmi dugoi miatt hasznaljak a tomegkozlekedest. A lepukkant vonatban zotykolodve, Aniko azon kezdett el gondolkozni, hogy miert lognak az emberek a vonatajtoban, amikor nincs is akkor zsufoltsag az elso osztalyon? Talan megszokasbol, vaganysagbol, vagy csak egyszeruen nezelodni akarnak... de ugy tunt, ez a kerdes orok titok marad. A vagonban szetnezve azonban felfedezni velt meg egy titkot. Ha ez az elso osztaly, akkor jobb, ha orok homaly fedi a masod- es harmadosztalyos jegyek kinalta korulmenyeket.

A fel oras vonatut vegen ujabb meglepetes kovetkezett. Az erkezesi allomason nemi alkudozas utan, villamgyorsan beugrottunk eletunk elso riksajaba, aminek kuldetese az volt, hogy visszaropitsen minket a szallodankba. Hat be kell vallani, ez a ropitestol eleg messze allt. Ket emelkedon is olyan erolkodve ment fel szegeny jargany, hogy szerintunk a forgalomban mogottunk levo auto tolta fel vegul a szerencsetlent a dombtetore. :) Ezen a kozlekedesi moralon meg mindig nem sikerult tul jutnunk. De nagyon elvezzuk.

Szallodankba visszaerve hulla faradtan elmentunk vacsorazni, ahol megbeszeltuk, hogy mennyire buszkek vagyunk magunkra, hogy sikeresen megkuzdottunk a feladattal, miszerint ugy kozlekedtunk ebben a hatalmas varosban, mint egy indiai. De be kellett latnunk, hogy legalabb fel evre lenne szuksegunk, ha nem tobbre, hogy ezt az egesz kaoszt rendszerkent atlassuk es egyedul is hasznalni tudjuk. A vacsora utan Aniko ugy dontott, az elmult idoszakban tanusitott batorsagaert megajandekozza magat, es elindult felfedezni a szalloda masszazs reszleget. A szalonba belepve, azonnal 3 indiai no (vegre nem ferfi!) vette ra magat, hogy bemutassak neki a legujabb ellazito es szepito szolgaltatasokat. Aniko boldogtalanul vette tudomasul, hogy e rengeteg fiatalito es szepito tavol-keleti szolgaltatas elvezesehez minimum plusz 1 havi fizetes vagy egy corporate ferj hitelkartyaja lenne szukseges. Igy csak egy gozfurdos, olajos masszazs mellett dontott. Nem is Indiaban lennenk, ha nem kovetkezett volna a kovetkezo meglepetes! A recepcios holgy kedvesen megkerdezte, hogy Aniko ferfi vagy noi masszort ker-e? Ez a kerdes Magyarorszagon sem meglepo, na de a folyomanya! Aniko udvarias visszakerdezesere, hogy mi a kulonbseg a ketto kozott (talan meg jo is, hogy megkerdezte!) az a zarkozott valasz erkezett, hogy a noi masszor 1000 rupiaba, a ferfi masszor 2 000 rupiaba kerul. No, ennel sem kellett tobb, Anikoban egybol felebredt a kisordog, valyon mi a feneert kerul duplajaba a ferfi masszor?!!! :D A szalonban korbenezve azonban egy pillanatra elgondolkodott. Nyakig ruhaban, felekszerezve, idosebb nok szepultek, hogy elnyerjek ferjuk tetszeset, a fodrasz lany elotte allva lelkesen mutogatta eskuvoi hennajanak probapeldanyat, es hindenglishul probalta elmagyarazni, hogy nemsokara lesz az eskuvoje (alig 20 eves) es mennyire orul, hogy a szulei egy rendes ferfit talaltak neki. A maradek, szotlanul alldogalo holgy pedig visszafogottan mosolyogva, kivancsian meregette a sporttrikoban aldogalo idegent. Aniko valami kulonleges erotol hajtva, kedvesen visszafordulva a zavarban levo recepcioshoz kozolte, hogy tokeletes lesz a noi masszor is. :) Az isteni, ellazulos masfel ora alatt meg mindig azon gondolkozott, hogy vajon mivel nyujtott volna tobb szolgaltatast egy ferfi masszor, es vajon nem kellett-e volna megis kiprobalni, valamint hogy nem is lenne olyan nagy hatrany egy mosolygos, minden szepeszeti szamlat allo ferj, megha az imadott szabadsag korlatozasat jelentene is. :D A nagy gondolkozasnak a gozfurdo vetett veget, ahol osszefutott egy keralai lannyal (Del-India), aki Londoban tanult es tanitonokent dolgozik Mumbaiban. A vidam, nocis ismerkedes a szepsegszalonban nevjegykartya cserevel es egy keralai meghivassal vegzodott, es Aniko fejeben mar meg is jelentek azok az indiai varosok, amiket nem volt alkalma megtekinteni a jelenlegi uton. Szegeny Aniko apukaja, van ra esely, hogy nem ez lesz az utolso indiai ut, amit vegig kell majd izgulnia. :) A lazito kura vegen Anikor ugy dontott, minden jo ugy, ahogy van es vidaman indult vissza a szobaba, ahol Betti csinosba oltozve, kisse feszulten varva kozolte, hogy a fiuk 20 perce varnak rank a recepcion, mert ujabb meglepetessel keszultek. Aniko azonnal megnyugtatta utitarsat, hogy nem az o hibaja, hogy a gozkabinban nincs telefon, es onmagat meghazudtolva a sport trikora felkapott boleroval, meg vizes hajjal 15 masodperc alatt elkeszult, hogy energiaval teletoltve kirobbanjon a szobabol, majdnem elgazolva a houskeepinges munkatarsat. :D

Az ujabb meglepetes egy mozi es egy vadonatuj Bolywood film volt. A mozi fele riksan "szaguldva" Aniko ismet elkonyvelte magaban, hogy ebben az orszagban milyen egyszeruen es spontan tortennek a dolgok. Mikozben a riksa tempoja megszaritotta es befesulte a hajat (ez meg a Taft hajlakknak is szegyenere valna! :D) , nem gyozott gyonyorkodni az elsuhano tengerparton, uvegtornyok kozott elobukkano naplementeben. Bettihez fordulva, az alapszabalyt megszegve (senki sem beszel az anyanyelven, ha egyutt vagyunk) 20 percben meg is vitattak az eddigi torteneseket, miszerint mindegy milyen messze van, mindegy mennyire mas kultura, midegy milyen koszos, imadjuk ezt az orszagot! :) Szegeny meghivoinknak nem forditottuk le ezt a "megvilagosodast", mert ugy erezzuk, ki kell heverniuk meg a Barbiek latogatasat, mielott kozoljuk veluk, hogy tervezzuk meg visszateresunket a jovoben. :)

A mozi egy indiai West End City legfelso emeleten volt, ahol mi azonnal nagyon otthon ereztuk magunkat. A sracok jokat derultek rajta, hogy milyen rutinosan mozgunk egy ekkora bevasarlokozpontban. :D A moziban az ulesek olyan kenyelmes hintaszekek voltak, hogy Bettit hamarosan el is nyomta az alom a rengeteg elmeny hatasara. Aniko - habar eloszor semmit sem ertett - Ankur forditasaban rendkivul elvezte a mozit, aminek egyebkent is vidam, es ertheto tortenete volt. Ezuton uzeni a "Zord English Ticsornek", hogy ez utan a nyelvi sokk utan, hogy hindi mozit kellett ertelmezni egy indiai angol forditasaban, nyugodtan atugorhatjak a kovetkezo nyelvkonyvet az angol orakon. :D A mozi vegevel mar igencsak ejfel utan jart az ido, es tejesen egyetertettunk abban, hogy ez a tortenes egy kicsit tul sok volt mara nekunk, igy nem kellett altatni minket. Elalvas elott, meg ket mondatban megbeszeltuk, hogy nagyon faraszto dolog lehet indiaikent elni. :)
 

Kedden reggel ugy ebredtunk fel, mint akiket megvertek az ejjel. :) De iparkodni kellett, mert indult a hajo az Elefant-szigetekre. Ankur - fonoketol plusz egy szabadnapot kikonyorogve - ismet velunk tartott. A hajo ut inkabb volt erdekes, mint gyonyoru. Mumbai kereskedelmi kikotojen atlavirozva olyan hatalmas tengerjaro hajok mellett mentunk el, ami szerintunk meg Europabol is lathato! A rengeteg daru es kontiner varos mogul kiemelkedo uvegtornyaival Mumbai inkabb hasonlitott az amerikai metropoliszokra, mintsem egy indiai varosra. Fejlodese hatalmas lepteku volt az elmult 15 evben, es szemmel lathato, hogy ez a folyamat meg ma is tart. Ankurral pont arrol beszelgettunk, hogy meg 10 ev, es Mumbai teljesen olyanna valik, mint New York. Ennek az indiaiak orulnek is, meg nem is. Orulnek, mert a penzugyi fovarosuk erosodesevel a gazdasagi helyzetuk is erosodik, de feltik es sajnaljak a regi epuleteket, es az ott elo embereket, akiknek nem lesz konnyu az alkalmazkodas ehhez az uj helyzethez. De Mumbai olyan erovel fejlodik, hogy minden szabad teruletet kovetel maganak, amibol adodoan az ingatlanarak is a csillagos eget verik! Mar Bangaloreban is meg voltunk dobbenve, hogy egy belvarosi lakas 30 millio forintba kerul atszamolva, de az szemmel lathatoan a leggazdagabb kornyeke volt a varosnak. De hogy Mumbaiban egy ugyanilyen kornyeken levo 2-3 szobas lakas kozel 200 millio forintba keruljon, ez teljesen hihetetlen volt szamunkra! Mint ahogy az is, hogy a tengerparton allo vadonatuj uvegpalotakban a legkisebb iroda berleti dija (1 helyseg + 1 teakonyha + 1 mosdo) havonta hozzavetolegesen 4 millio forint. Ha valaki nem venni akar lakast, hanem berelni, az mar baratsagosabb mereteket olt, ez kb. hasonlo, mint nalunk. A gazdasagi sokkon tullepve, 2 oras hajozas utan megerkeztunk az Elefant-szigetekre, ahol a hindu vallas osi barlangtemplomai talalhatoak. Mivel mar nagyon batrak vagyunk az indiai konyhaval (persze csak a megfelelo felugyelett alatt), kisirtuk, hogy had kostoljuk meg a molon sutott kukoricat. Mivel senki sem tekintette az egeszsegunkre veszelyesnek, mint ket ovodas, kukoricaval boldogabban folytattuk utunkat a barlangok fele. A nagy oromben nem is tulajdonitottunk tul nagy jelentoseget Ankur sokatmondo vigyoranak, minek jelentesere azonnal rajottunk, amint beertunk az osi fakkal ovezett, barlanghoz vezeto lepcsosorra, ahol a semmibol varatlanul 2 majom rontott rank, csemegenket kovetelve. A remulettol sikongatva ugraltunk jobbra balra, es probaltuk kicselezni a tamadast, mikozben a korulottunk levo emberek hangosan nevettek a szituacio lattan. A kuzdelem a majmok gyozelmevel vegzodott, mi pedig a kukorincankkal szegenyebben, a veresegtol megszengyenulten, logo orral ballagtunk tovabb a barlangok fele. A barlangok megtekintese utan, ahol mellesleg ismet egy halom fotot keszitettunk, futva ertuk el a hajot Mumbaiba, mert termeszetesen minden egyes sarokba be kellett kukucskalnunk, hatha valami kincsre lelunk. A hajon aztan oly mertekben tort rank a faradtsag, igy mindenkivel kozoltuk, holnap nem vagyunk elerhetoek, mert most mar muszaj 1 teljes napot pihenessel toltenunk, mielott nekiindulunk a 10 oras repuloutnak, haza Europaba. Igy a mai napot vegre nyugalomban tolthetjuk, azt kiveve, hogy Sandeep nevu houskeeping emberunk - akit Aniko majdnem elgazolt minap - orankent becsenget a szobaba valami miatt, amit mar kezdunk nagyon unni. Igazabol azt nem ertjuk, eddig miert nem tettuk ki a ne zavarjanak tablat. :) Na ezt most be is potoljuk es utana alszunk meg egyet. :)